HU EN
mobilemenu
gallery-header-3.jpg
gallery-header-3.jpg

Mezei Gábor festményei

2011-06-09 - 2011-06-30

Képek között nőttem fel. A rácsos ágyam felett a falon (amely sötét zöld színű volt, a harmincas években szokatlan módon) egy Kádár Béla akvarell volt, ma is itt van a műtermemben. Apám Pán Imre akkor már gyűjtött és pontosan tudta mindig is, hogy mi az igazán jó, tévedhetetlenül.

A háború után az Európai Iskola működése idejében a festőkkel való személyes barátságok kialakulásakor már kiskamasz voltam. Bálint Bandival fociztunk a kertben, (jut eszembe – 1940-ben költöztünk Zuglóba) Anna Margit, Korniss, Rozsda és Barta Lajos rendszeres vendégeink voltak.

Mindig rajzoltam, sose komolyan, verseket írtam, Kassák azt mondta, ha lenne lapja, közölné, épp nem volt…

Művészettörténész szakra akartam menni az egyetemre, nem sikerült (szerencsére), az Iparművészeti Főiskolára Kaesz Gyula vett fel, belsőépítész lettem. Tervezőként dolgoztam ötven évig, többnyire Makovecz Imrével, közben lassan elfogytak a munkák, akkor kezdtem szorgalmasan festeni, vászonra, olajfestékkel, ez új világ volt számomra, ezt sose tanultam.

A tervezés folyamatos kapcsolatokkal jár, a festés a tökéletes szabadság és ugyanakkor a magányosság műfaja.

Mit mondhatnék a képeimről? Miért csinálom, és mit? Mert szeretem csinálni, a festés érzéki élvezet, a színek varázslatos világ.

Végezetül egy mondat, amit mindig vallottam: képeket nézni kell és nem beszélni róluk.

Helyszín:  Erdész Galéria, Szentende
Meghívó: 
Megnyitja:  Mezei Gábor
Sajtó: 


vissza

facebookemail